Fantasyrajz.hu -- "A grafitba zárt kedvesség" Honlapomon általam kitalált és megrajzolt egyedi fantázia- és mesefigurák találhatók. Látogasson el "hozzám"! Böngésszen a folyamatosan bővülő mese- és fantáziavilágomban! Remélem tetszeni fog és megtalálja köztük, amit keresett! www.fantasyrajz.hu
Please correct form

required *

Versek (my poems)

Dóka György

A fű

És fölemelnek majd a csillagok.
Fekete lávaként tapad rám az Idő.
Halkuló mezőkön egy fűszál vagyok:
égre kiáltó és földig görnyedő.

Hozzám simul szálanként ezernyi társam,
selymes szavuk ringatja testemet,
gyökeremmel a lelkükig leástam
és mosolyukkal melegítettem szívemet

mikor rám törtek éjféli fagyok
s deres magányban fázott a határ.
Egyetlen fűszálként sok ezer vagyok,
ki fejét lehajtva tiszta fényre vár.

De fölemelnek majd a csillagok…
álom-mezőkön ringat el a szél;
most még
szélben reszkető fűszál vagyok:
harmatot könnyező, ki Örök Nyárról mesél.

***

Álomvilág

Az este eljő és a parton kóborol.
Szélfútta csillagokból álomport porol,
s pilládra hinti mind – “álomképi béke”
köszönt megint; csak int – s felébredés a vége.
De amíg itt van: rád teríti fátyolát,
elringat s tenéked dalolja dallamát
az Éjnek; tollai ellebegve szállnak,
partjait fésülik egy szép álomvilágnak.
De sírsz; s az éjben zafír eső pereg le
szemed felhőiből szelíden kezedre,
mert tudod:
majd búcsút int hűtlenül, mostohán…
S talán, hogy élünk: az is álomkép csupán.

***

A nyárfaligetben

A Tavasz zsong, bong s illatokon át táncol
a meredek hegyekről – s távol otthonától
jár;  eljött közénk ide, hol együtt lehetünk,
hol labirintusával véd hűs nyárfaligetünk.
S a barna, zöld, ezüstfehér falevelek
érintik arcodat –  csendben csodálom s réveteg
nézem… míg arcéled árnyéka a múló porban áll,
rátalál egy szöszke pókfonál s felette száll
tovább e gombolyag s még visszaint felém –
csak ő tudja a Titkomat: hányszor szerettem én.
És hogy e furcsa, furcsa érzés ami bennem égett,
ég talán ma benned is – s a többi régi szépet
talán most feledteti a miénk mivelünk
itt, hol átölel a szív, a fény, s hűs nyárfaligetünk.

***

A lepke

A lepke száll – tündér virágú álom
varázsol engem is ha könnyű fénybe látom
táncát lebbenni el – tünde fény — s árnyékvarázzsal
hinti be fáradt lelkemet; halk csobbanással
egy levél lehull s hív újra új vidékre:
a víz alá simul – de csak
a régi ébredés a vége.
Mert álom tán ez is… arannyal bájoló
szelíd lágy ezüst – a Nyárral kacérkodó;
s ha elhinném talán:  e féltett kis világom
a lepkével tűnne el ,– hulló virágú álmom.

***

A vándor virágjai
(Les fleurs de passant)

Megyek s utamon emlékek sorával
követ az Idő, a seregük kísér.
Megyek és könny-szelíd szép szavával
megsimogat és átölel a szél.
Megyek, elveszítve minden: a múltam,
talán a jelen – és nincsen senki sem,
kik kísértek s kikhez visszabújtam
vigaszért… ma már nincsenek velem.

Pár barát: itt lépnek léptem nyomában;
leszáll, s elrejti őket az éjszaka.
Mennék… várok a kert kapujában,
hiába futnék – nincsen már hova.
A szülők, a társak még visszavárnak.
Kiáltanék, de egyre csendesebben…
csak virágaim ha hallanának
nevetnének, — s mind szépségesebben.

***

Még több versem itt a honlapomon: Publikációk/Versek címszónál a lenyíló oldalfülnél: Dallamos versek, Elégiák 

További versek itt: www.poet.huDóka György